A melldaganat utáni rekonstrukció pszichológiai kilátásai

Bár az emlőrák mortalitása folyamatosan csökken, a diagnózis még mindig hatalmas veszélyt jelent az érintett nő és közeli családja számára. A mellrákműtét, amely gyakran rekonstrukciós beavatkozásokat is magában foglal, segíthet a testkép helyreállításában. A műtét típusáról szóló döntést mindig a beteggel együtt kell meghozni, és a pszichoszociális szükségleteit kell előtérbe helyezni. Ez az áttekintés ismerteti az emlőrák pszichológiai vonatkozásait a beteg és szociális környezete számára, és ötleteket kínál a betegközpontú kezelési tervhez.

Az emlőrák a nők körében a leggyakoribb daganatos megbetegedés. A rosszindulatú daganatos betegséggel diagnosztizált nők közel 30%-a 55 évnél fiatalabb, ami azt jelenti, hogy az emlőrák a nőket életük korábbi szakaszában érinti, mint más rákos megbetegedések. Szerencsére, bár az emlőrák előfordulása növekszik, az emlőrák halálozása csökken, köszönhetően a korai felismerésnek és a jobb és új kezelési módoknak (pl. immunterápiák, ellenőrzőpont-gátlók stb.).

Az emlőrák kezelése gyakran magában foglal valamilyen sebészeti beavatkozást is, akár emlőmegőrző műtétet, vagy csak masztektómiát, akár masztektómiát emlőrekonstrukcióval (azonnali vagy késleltetett), gyakran neoadjuváns vagy adjuváns koncepcióval kombinálva.

Mivel a női emlő központi jelentőséggel bír a nők önazonossága és testképe szempontjából, elkerülhetetlen, hogy közelebbről megvizsgáljuk egy ilyen kezelés pszichológiai hatását. Ennek az áttekintésnek a célja, hogy ösztönözze az emlőrákműtétek pszichés aspektusainak átgondolását.

A női mell pszichológiai jelentése

A női mell hatással van a nő önképére, de arra is, hogy a társadalom, mások hogyan látják a nőt. A mell a nőiesség, az anyaság és a szexualitás aspektusaihoz kapcsolódik, és nagyon gyakran a nők legdominánsabb szexuális jellemzőjét képviseli, mivel a külvilág számára látható. A mell a női testkép fontos aspektusa. A szubjektív testkép az észlelések, gondolatok, érzések és az egyéni betegtörténet eredménye.

A női emlő jelentősége miatt a rekonstrukció különböző lehetőségei fontos lépést jelentenek az emlőrák betegközpontú kezelésében. Mindazonáltal az összes műtéti lehetőség nem vonhatja el a figyelmet a diagnózissal és a kezeléssel kapcsolatos lehetséges pszichoszociális következményektől.

Az emlő rekonstrukciója, függetlenül attól, hogy azonnali vagy késleltetett, nem védheti meg a nőt és családját az emlőrákkal kapcsolatos pszichológiai nehézségektől. Ezért fontos, hogy a beteg és szociális környezete, beleértve a kezelőorvosát is, tisztában legyen az emlőrák pszichoszociális utóhatásaival.

Az emlőrákra adott pszichoszociális válaszok

A rosszindulatú daganat diagnózisa pszichológiai szorongást és félelmet vált ki. Az érintett nők a betegség, a kiszolgáltatottság, a halál és az élet végének kérdéseivel kezdenek foglalkozni. E terhek kezeléséhez minden nőnek pszichológiai támogatást kell nyújtani. A mellrákműtétet és a masztektómiát követően a legtöbb nő kevésbé érzi magabiztosnak a testét, és elveszíti önbecsülését; ráadásul az új testképpel való azonosulás gyakran nehéz, és a nőknek időre van szükségük ahhoz, hogy elfogadják új külsejüket.

A mellrák nemcsak a beteget, hanem az egész családot érinti. Az érintett nők partnerei igyekeznek támogatni a hölgyeket, ugyanakkor nekik is meg kell küzdeniük a jövővel kapcsolatos saját félelmeikkel, a testi változásokkal, illetve a betegség esetleges kiújulásával kapcsolatos félelmekkel. Különösen a kisgyermekes családokban a partnereknek gyakran olyan családi feladatokat kell átvenniük, amelyek korábban nem tartoztak hozzájuk, és amelyek további stresszforrást jelentenek. A partnerek a hölgyekkel való intim kapcsolataikban is változásokat tapasztalhatnak, sőt a szexualitásban is diszfunkció állhat be.

A rákbetegek gyermekei fenyegetésként élik meg édesanyjuk betegségét, amely számos változással és szorongással jár együtt, ami egymás után viselkedésbeli változásokhoz és erős érzelmi reakciókhoz vezethet.

Végül, a mellrák olyan betegség, amely a beteg női rokonait is érinti. Az anyáknak, nagymamáknak, nővéreknek és lányoknak szembe kell nézniük az örökletes hajlam kockázatával. Lehet, hogy hasonló kezelésen estek át, vagy azzal a félelemmel élnek, hogy a jövőben ugyanez a betegség alakul ki náluk is. Emellett a bűntudat érzése az emlőrák továbbadása miatt, vagy azért, mert nem kell átesniük ugyanazon a betegségen, pszichoszociális szorongást okozhat a családokban. Mivel a mellrák az egész családot érinti, a pszichológiai támogatásnak erre is összpontosítania kell, és szükség esetén több családtagot is be kell vonni.

A mellrákműtét pszichoszociális hatásai

Az, hogy egy életveszélyes betegséggel kell szembenézniük, megváltoztatja a nők életükre való reflexióját, és azt is megváltoztathatja, hogy mit értékelnek leginkább az életben. Sok beteg számára az egészség értékesebbé válik, mint a kozmetikai szempontok, ezért gyakrabban fogalmazzák meg a "normális" kinézetű mellre vonatkozó kívánságukat, mint a "jó" kinézetű mellre. A "normalitás" értelmezése meglehetősen egyéni lehet, de általában véve a nők olyan rekonstrukciós módszereket kérnek, amelyek segítenek abban, hogy ne tűnjenek "másnak", mint a többi nő (például olyan helyzetekben, mint az úszás), és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ruhát viseljenek anélkül, hogy fizikailag aszimmetrikusnak tűnnének. Az is motivációt jelenthet a rekonstrukciós műtétekhez, hogy a tükörben úgy láthatják magukat, hogy nem jut azonnal eszükbe a betegség.

A mellrekonstrukció lehetőséget nyújt a kielégítő önkép helyreállítására. Pikler és Winterowd tanulmányukban leírják*, hogy azok a mellrákos nők, akik kedvezőbben írják le testképüket, összességében jobban megbirkóznak a betegség lefolyásával. A rekonstrukciós eljárás kiválasztásakor fontos szempontnak tűnik, hogy a "mellmentes" intervallum idejét a lehető legkisebbre korlátozzuk, minél kevesebb műtétet végezzünk, és a döntést fontos személyekkel egyetértésben hozzuk meg.

Az, hogy egy nőt milyen mértékben irritál a mell hiánya vagy eltérő megjelenése, páciensenként nagyon eltérő lehet. Az emlőrák műtét (emlőmegőrző műtét vagy masztektomia) utáni első tükörbe nézést ezért jól fel kell készíteni, és olyan környezetben kell történnie, ahol a magánéletet tiszteletben tartják. A megváltozott megjelenésük miatt különösen aggódó nők támogatása az ellátás egyik legfontosabb szempontja kell, hogy legyen.

Pozitív eredmény, hogy a pszichés állapot a műtét utáni első évben javulni látszik, függetlenül a műtéti eljárás típusától.

Következtetések a betegközpontú kezelési rendhez

A beteg-orvos kapcsolat kulcsszerepet játszik a betegközpontú kezelésben. A sebész ideális esetben bizalmi személlyé válik ebben a rendkívül nehéz életszakaszban. E bizalom miatt azonban különösen a szorongó vagy bizonytalan betegeket hajlamos befolyásolni a sebészük által preferált műtéti módszer.

A diagnózis, a biopszia és a további kezelések szoros menetrendje nyomasztó lehet, és meggátolhatja a nőket abban, hogy igazán figyelni tudjanak saját igényeikre, így nehéz olyan döntést hozni, amellyel valóban komfortosan érzik magukat. Ezért fontos, hogy támogassuk a pácienseket abban, hogy megtalálják az egyéni helyzetüknek megfelelő kezelést, amely a masztektómiától az azonnali rekonstrukcióval járó masztektómián át a rekonstrukció nélküli (vagy késleltetett) masztektómiáig terjedhet.

A nők aktív részvételének lehetővé tétele a döntéshozatali folyamatban ezért kulcsfontosságú lépés a kezelésben a rekonstrukció folyamatával való azonosulás és a műtét utáni elégedettség biztosítása érdekében. A széles körű betegtájékoztatás ideális esetben képeket is tartalmaz, és segítheti a pácienseket a számukra megfelelő döntés meghozatalában.

Forrás: https://www.karger.com/Article/FullText/503024