Mit tudunk a fizikai aktivitás és a rák kockázatának kapcsolatáról?

A fizikai aktivitás az, ami több energiát igényel, mint a pihenés. A fizikai aktivitás magában foglalhatja a gyaloglást, a futást, a táncot, a kerékpározást, az úszást, a házimunkát, a testmozgást és a sporttevékenységeket, a kertészkedést.

A fizikai aktivitás intenzitásának jellemzésére a feladat anyagcsere-egyenértékének vagy MET-nek nevezett mérést kell használni. Az egyik MET a nyugalomban ülő személy által felhasznált energia mértéke. Az alapintenzitású tevékenységek kevesebb, mint 3 MET értékűek, a közepes intenzitású tevékenységek 3–6 MET, és az erőteljes tevékenységek legalább 6 MET értékűek.

Az ülő magatartás minden olyan ébrenléti magatartás, amelyet 1,5 vagy annál kevesebb MET-értékű energiafelhasználással jellemeznek ülő vagy fekvő helyzetben. Az ülő viselkedés példái a legtöbb irodai munka, jármű vezetése és ülés a tévénézés közben.

Az ember fizikailag úgy is aktív lehet, miközben jelentős időt tölthet ülő helyzetben és ez fordítva is igaz.

Mit tudunk a fizikai aktivitás és a rákkockázat kapcsolatáról?

A magasabb fizikai aktivitást és az alacsonyabb rákkockázatot összekapcsoló bizonyítékok elsősorban empirikus, megfigyeléseken alapuló vizsgálatokból származnak, amelyekben az egyének beszámolnak fizikai aktivitásukról, és évekig követik őket a rák diagnosztizálása után. Bár a megfigyelő vizsgálatok nem bizonyítják az ok-okozati összefüggést, amikor a különböző populációkban végzett eredmények hasonló eredményeket mutatnak, és ha fennáll az okozati összefüggés lehetséges mechanizmusa, ez bizonyítékkal szolgál az összefüggésről.

Bizonyítékok vannak arra, hogy a magasabb fizikai aktivitás a rák több típusának alacsonyabb kockázatához kapcsolódik.

Hólyagdaganat: A 11 kohort és 4 esettanulmány-vizsgálat 2014-es metaanalízisében a hólyagrák kockázata 15% -al alacsonyabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél a legmagasabb a rekreációs vagy foglalkozási testmozgás, mint a legalacsonyabb szintűeknél. A több mint egymillió egyedből álló elemzés kimutatta, hogy a szabadidős tevékenységekhez a hólyagrák 13% -kal csökkentett kockázata kapcsolódik.

Mellrák: Számos tanulmány kimutatta, hogy a fizikailag aktív nők esetében alacsonyabb az emlőrák kockázata, mint az inaktív nőknél. A 2016-os metaanalízis során, amely 38 kohort tanulmányt tartalmazott, a fizikailag leginkább aktív nőknél 12–21% -al alacsonyabb mellrák kockázatát mutatták ki, mint a legkevésbé fizikailag aktív nők esetén. A fizikai aktivitást az emlőrák kockázatának hasonló csökkenésével társították mind a premenopauzális, mind a postmenopauzális nők körében. Azoknál a nőknél, akiknél a menopauza után növekszik a fizikai aktivitásuk, alacsonyabb lehet az emlőrák kialakulásának kockázata.

Vastagbélrák: A 126 vizsgálat 2016-os metaanalízisében 19% -al alacsonyabb vastagbélrák kockázatot mutatattak ki a fizikailag aktív embereknél.

Endometriális rák: Számos metaanalízis és kohort tanulmány vizsgálta a fizikai aktivitás és az endometrium rák kockázata közötti összefüggést. 33 tanulmány metaanalízise során a fizikailag aktív nőknél 20% -kal alacsonyabb volt az endometriális rák kockázata, mint az alacsony fizikai aktivitású nők esetében.

Nyelőcső rák: Kilenc kohort és 15 eset-kontroll vizsgálat 2014-es metaanalízise szerint 21% -al alacsonyabb vastagbélrák kockázatot mutattatak ki a fizikailag aktív embereknél.

Van néhány bizonyíték arra, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a tüdőrák kockázatát, ugyanakkor a fizikai aktivitás helyett a dohányzás és a nem dohányzás közötti különbségek magyarázzák a fizikai összefüggéseket.

Hogyan lehet a fizikai aktivitást összekapcsolni a rák kisebb kockázatával?

A testmozgásnak sok biológiai hatása van a testre, ezek közül néhánynak specifikus hatása van a rákos összefüggésekre:

  • A nemi hormonok - például az ösztrogén - szintjének és a rák kialakulásával és progressziójával kapcsolatos növekedési faktorok szintjének csökkenése (mell, vastagbél)
  • A gyulladás csökkentése
  • Az immunrendszer működésének javítása
  • Az epesavak metabolizmusának megváltoztatása, a gyomor-bél traktus expozíciójának csökkentése ezeknek a feltételezett karcinogéneknek (vastagbél)
  • Az étel emésztőrendszeren történő áthaladásához szükséges idő csökkentése, ami csökkenti a gastrointestinalis traktus lehetséges karcinogéneknek való kitettségét (vastagbél)
  • Segít az elhízás megelőzésében, amely számos rák kockázati tényezője

Mit tudunk az ülő “életmód” és a rák kockázata közötti kapcsolatról?

Az ülő életmód sok krónikus állapot kialakulásának kockázati tényezője és egyes rákok megnövekedett kockázatához is társulhat.

Mennyi fizikai aktivitás az ajánlott?

Egy 2018-ban megjelent iránymutatás azt ajánlja, hogy jelentős egészségügyi előnyök elérése és a krónikus betegségek, köztük a rák kockázatának csökkentése érdekében a felnőttek számára:

  • 150–300 perc közepes intenzitású aerob aktivitás hetente, vagy
  • 75–100 perc erőteljes aerob tevékenység hetente az ideális minimum.

A közepes intenzitású aerob edzés a rákkezelés alatt és után csökkentheti a szorongást, a depressziós tüneteket és a fáradtságot, és javíthatja az egészséggel kapcsolatos életminőséget és a fizikai funkciókat.

A testmozgás biztonságos azoknál a személyeknél, akiknél mellrákkal összefüggő nyiroködéma áll fenn vagy alakulhat ki.

A testmozgás jótékony hatással van a csontok egészségére és az alvás minőségére.

A fizikai aktivitás elősegítheti a kardiotoxicitást vagy a kemoterápia által kiváltott perifériás neuropátiát, vagy javíthatja a kognitív funkciókat, csökkentheti a hányingert, fájdalmat, javíthatja a szexuális funkciót vagy kezelési toleranciát.

Milyen további kutatások folynak a fizikai aktivitás és a rák kapcsolatáról?

A megfigyelési vizsgálatok eredményei sok bizonyítékkal szolgálnak a magasabb fizikai aktivitás és az alacsonyabb rákkockázat között. Azonban ezek a tanulmányok nem zárják ki teljes mértékben annak lehetőségét, hogy az aktív embereknél minden esetben alacsonyabb rákkockázat álljon fenn. Ezért a klinikai vizsgálatok adják a legerősebb bizonyítékot, mivel kiküszöbölik a korábban fennálló betegség és az ehhez kapcsolódó fizikai inaktivitás okozta torzítást.

A megfigyelési bizonyítékok megerősítése és a hatás lehetséges nagyságának meghatározása érdekében számos nagy klinikai vizsgálat figyeli a rákos betegek és a túlélők fizikai aktivitását. Számos további kérdésre még válaszolni kell a fizikai aktivitással és a rákkal kapcsolatos kutatások széles körében, például:

  • Milyen mechanizmusok révén csökkenti a fizikai aktivitás a rák kockázatát?
  • Az ülő “életvitel” fokozott rák kockázattal jár?
  • Különbözik-e a fizikai aktivitás és a rák közötti kapcsolat kor, faj / etnikai hovatartozás szerint?
  • Csökkentheti-e a fizikai aktivitás a rák kockázatát azokban az emberekben, akik olyan genetikai változatot örököltek, amely növeli a rák kockázatát?
Forrás:
https://www.cancer.gov/about-cancer/causes-prevention/risk/obesity/physical-activity-fact-sheet