A leukémiát az érintett fehérvérsejtek típusa és a betegség előrehaladottsága szerint osztályozzák. A limfoid leukémia a csontvelőben lévő fehérvérsejtekben alakul ki. A mieloid leukémia a limfocitákon kívüli fehérvérsejtekben, valamint a vörösvértestekben és a vérlemezkékben is kialakulhat.
A leukémiát akut (gyorsan növekvő) vagy krónikus típusba (lassan növekvő) sorolják be annak szempontjából, hogy milyen gyorsan fejlődik. Az akut leukémia gyorsan fejlődik, és működésképtelen vérsejtek felhalmozódását eredményezi a csontvelőben. A krónikus leukémia lassabban fejlődik és viszonylag működőképes, de még mindig abnormális fehérvérsejtek felhalmozódását eredményezi.
A leukémia típusai
Az akut limfocita leukémia (ALL) gyorsan terjed a szervezetben, helyettesítve az egészséges sejteket, amelyek funkcionális limfocitákat termelnek, olyan leukémiás sejtekkel, amelyek nem képesek megfelelően működni. A leukémiás sejtek a véráramban más szervekbe és szövetekbe kerülnek, ideértve az agyat, a májat, a nyirokcsomókat és a heréket, ahol tovább növekednek és osztódnak. Ezeknek a leukémiás sejteknek a növekedése, osztódása és terjedése számos lehetséges tünethez vezethet.
Az akut mieloid leukémia (AML), a vér és a csontvelő rákjainak gyorsan növekvő formája.
A krónikus limfocita leukémia (CLL) egy tipikusan lassan terjedő rák, amely a csontvelő limfocitáiban kezdődik és a vérben terjed. Terjedhet a nyirokcsomókba és szervekbe, például a májba és a lépbe is. A CLL akkor alakul ki, ha túl sok rendellenes limfocita növekszik, kiszorítva a normál vérsejteket, megnehezítve ezzel a test számára a fertőzések leküzdését.
A krónikus mieloid leukémia (CML), a csontvelő vérképző sejtjeiből indul ki, majd terjed el a vérben. Végül a betegség a test más területeire is terjed.
A hajas sejtes leukémia (HCL) a krónikus limfocitikus leukémia (CLL) ritka altípusa, amely lassan terjed el. A HCL akkor fordul elő, amikor a csontvelő túl sok B-sejtet (limfocitát) termel, egyfajta fehérvérsejtet, amely leküzdi a fertőzéseket. Ahogy a leukémiás sejtek száma növekszik, kevesebb egészséges fehérvérsejt, vörösvérsejt és vérlemezke képződik.
A mielodiszplasztikus szindrómák (MDS) olyan szorosan összefüggő betegségek csoportja, amelyekben a csontvelő túl kevés működő vörösvértestet (amelyek oxigént hordoznak), fehérvérsejteket (amelyek fertőzés elleni küzdelemben vesznek részt) vagy vérlemezkéket termel (amelyek megakadályozzák vagy megállítják a vérzést), vagy a három kombinációja. A mielodiszplasztikus szindrómák különféle típusait a vérsejtek és a csontvelő bizonyos változásainak alapján diagnosztizálják. A vér és a csontvelő sejtjei (más néven mielo) általában kórosak (vagy diszplasztikusak), ezért nevezik a mielodiszplasztikus szindrómáknak.
Korábban az MDS-t általában preleukemiás állapotnak nevezték, mivel az MDS-ben szenvedő emberek némelyikénél akut leukémia lesz a betegség szövődménye.
