A rákdiagnózis befolyásolhatja az egyén életvezetésére vonatkozó alapvető feltevéseit, az önmagával, az élete irányításával, az önértékelésével és az egzisztenciával kapcsolatos hiedelmeit. Becslések szerint a rákos betegek mintegy 58% -a szenved depressziótól, és körülbelül 23% -uk szenved szorongásban. Ugyanakkor pozitív összefüggést találtak a lelki egészség és a rákkal kapcsolatos érzelmek kezelése között, ami azt jelzi, hogy a lelkiség fontos szerepet játszik abban, hogy segítse a betegeket a felépülésükben, az új életük kialakításában.

Hasonlóképpen, a kutatások számos pozitív fiziológiai és pszichológiai változást mutatnak a strukturált edzésprogramokban részt vevő ráktúlélők kapcsán. A testmozgás az egyén rákkezelési tervének fontos részét kell képezze. A vizsgálatok azonban sajnos azt mutatják, hogy a rákos populáció 85%-a nem él ezekkel a gyakorlati ajánlásokkal.

Hagyományosan a lelki és a fizikai alkalmasság kapcsolatát vizsgáló kutatás főként az egészséges felnőtt népességre összpontosított. Ugyanakkor számos rák túlélője által tapasztalt élettani stressz fényében döntő fontosságú, hogy a pszichoszociális szükségleteiket is kezeljék.

A rákkal kapcsolatos szorongás elleni küzdelemben fontos a megfelelő kezelési technika. A szorongás kezelése általában a beteg megfelelő tájékoztatásával és támogatásával kezdődik, majd az egyes betegek igényeinek megfelelő kezelési stratégiákat ad.

Rendkívül fontos, hogy rendelkezésre álljanak források a palliatív ellátásra(a beteg tüneteinek enyhítésére irányuló támogató kezelések összessége). A palliatív ellátás magában foglalja a fájdalom, a fizikai tünetek csillapítását, a pszichoszociális és spirituális támogatást, mely mind a beteg, mind hozzátartozók életminőségét javítja), foglalkozzanak az életmód és a viselkedés változásainak szerepével a rák túlélői egészségének és életviteli funkcióinak javításában.

Forrás:
https://www.wjgnet.com/2220-6132/full/v2/i2/22.htm