Szinte minden nap lehet újabb híreket hallani arról, mi növeli a rák kialakulásának kockázatát. Az összes információ értékelése azonban nagyon nehéz.
Mi a kockázat?
Amikor kutatók a kockázatról beszélnek, valószínűségre utalnak.
A rák és más betegségek kockázati becsléseit nagylétszámú csoportok tanulmányozása határozza meg. A kutatók arra a valószínűségre összpontosítanak, hogy bármely személynél vagy embercsoportnál bizonyos időn belül kialakul-e a betegség. Azt is megvizsgálják, hogy milyen jellemzőkkel vagy életvitellel jár a megnövekedett vagy csökkent kockázat.
A kockázatot általában két kategóriába sorolják: abszolút kockázat és relatív kockázat.
Abszolút kockázat
Az abszolút kockázat a rákos megbetegedés tényleges időtartamára vagy annak valószínűségére vonatkozik, például kialakul-e egy éven belül, az elkövetkező öt évben, 50 éves korig, 70 éves korig, vagy egy élettartam alatt.
Az abszolút kockázat egyik típusa az élettartam-kockázat, amely az a valószínűség, hogy az egyén élete során megbetegszik-e.
„A patológiai vizsgálatok szerint minél idősebb egy férfi, annál valószínűbb, hogy prosztatarák alakul ki. 40 éves férfiakban panaszt és tünetet nem okozó prosztatarák 3 %-ban fordul elő, 80 éves korban ez már 59 %. Annak valószínűsége, hogy egy férfiban élete során prosztatarák alakul ki, 24,2 %. Ennek egy része soha nem kerül felfedezésre. […] Az utóbbi évtizedben növekedett az átlagéletkor, enyhén növekvő életszínvonal mellett a 70 év felettiek között is számtalan, egyébként jó általános állapotú, életvitelében aktív prosztatarákos beteg gyógyításával is számolhatunk.”*
Az élettartam kockázata nem annak a kockázata, hogy egy személy a következő évben vagy a következő öt évben rákos lesz-e. Az egyén rákos kockázatát több tényező befolyásolja, többek között az életvitel, életkor.
Relatív kockázat
A relatív kockázat összehasonlítást vagy arányt ad az abszolút érték helyett. Megmutatja a kockázati tényező és egy adott ráktípus közötti kapcsolat erősségét, összehasonlítva a rákos megbetegedések számát egy olyan csoportban, akiknek van egy sajátos vonása, azokkal szemben, akiknek nincs ilyen tulajdonsága.
Például hasonlítsuk össze a tüdőrák relatív kockázatát azoknál, akik dohányoznak és azoknál, akik nem. A relatív kockázat alapján a dohányosoknak 25%-al nagyobb esélyük van arra, hogy tüdőrák alakuljon ki náluk, mint azoknak, akik nem dohányoznak.
Relatív kockázat esetén nincs felső határa a kockázat százalékos növekedésének. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a 100 százalék a lehető legnagyobb kockázat, de ebben az esetben ez nem igaz.
A 100 százalékos relatív kockázat azt jelenti, hogy a kockázata kétszer olyan magas, mint kockázati tényező nélkül. A 200 százalékos relatív kockázat azt jelenti, hogy háromszor olyan valószínű, hogy a betegség be fog következni.
Honnan veszik az adatokat a statisztikákhoz?
A rák kockázatával és a kockázati tényezőkkel kapcsolatos legtöbb információ a nagy, jól meghatározott csoportokra összpontosító tanulmányokból származik. A rákkutatók számos olyan fő környezeti tényezőt azonosítottak, amelyek hozzájárulnak a rák kialakulásához, beleértve a tüdőrák esetén a dohányzást és a bőrrák esetén a túlzott napozást.
A rák kockázati tényezőinek számos tanulmánya megfigyelési megközelítéseken alapul. Ezekben a tanulmányokban a kutatók több éven keresztül nyomon követik az emberek egy csoportját, anélkül, hogy megpróbálnák megváltoztatni az életüket, vagy különleges kezelést biztosítanának. Ez segíthet a tudósoknak abban, hogy kiderítsék, kinél fejlődik ki egy betegség, miben különböznek másoktól.
Amikor a rák kockázati statisztikáit olvassa, vegye figyelembe az alábbiakat:
- Kinél figyelhető meg?
Egy hírjelentés szerint egy bizonyos tevékenység növeli a rák kockázatát egy embercsoport számára. De kit figyeltek meg ebben a tanulmányban? Ügyeljen az emberek korára és jellemzőire. Néhány ember például genetikailag hajlamos a rák bizonyos típusaira. - Hány embert vizsgáltak?
Általánosságban elmondható, hogy a több ezer embert érintő tanulmányok pontosabbak, mint azok, amelyekben egy kis csoportot vizsgáltak. - Hasonló tanulmányok készültek?
A riasztó statisztikákra összpontosító hírjelentések, mint például a kockázat 300 százalékos növekedése, önmagában nem ad releváns információt, ha nem helyezik ezt az adatot kontextusba (milyen körülmények között, mihez képest stb.).
Ha aggódik a kockázatok miatt, gyűjtsön több információt és beszéljen orvosával.
