Biopszia: A rák diagnosztizálására használt biopsziás eljárások típusai

A biopszia olyan eljárás, amely során a sejtekből vagy szövetekből mintát vesznek, és ezt a laborban meg tudják vizsgálni. Bizonyos jelek és tünetek kapcsán az orvos biopsziát végezhet, hogy egyértelműen tisztázni lehessen a tüneteket kiváltó okokat.

Míg a képalkotó tesztek, mint például az röntgensugarak, segítenek a rendellenességek tömegeinek vagy területeinek felderítésében, egyedül nem minden esetben tudnak különbséget tenni a rákos sejtek és a nem rákos sejtek között. A rákos megbetegedések során a biopszia az egyetlen módja annak, hogy a végleges diagnózist felállíthassák.

A biopsziás eljárások típusa

Csontvelő biopszia

Orvosa csontvelő biopsziát javasolhat, ha a vérben rendellenességet észlel, vagy ha felmerül a csontvelő áttét gyanúja. A csontvelő biopsziát gyakran használják különböző vérproblémák diagnosztizálására - rákos és egyéb megbetegedések esetén. A csontvelő biopsziája más szerven, szövetben előforduló daganatot is kimutathat, különösen, ha az a csontvelőben áttétet képez.

A csontvelő biopszia során az orvos egy speciális, hosszú tű segítségével vesz mintát a csontvelőből. Az eljárás során helyi érzéstelenítést alkalmaznak a betegen. Az eljárás nem túl kellemes, azonban mindössze néhány percig tart és beavatkozást követően a beteget hazaengedik.

Endoszkópos biopszia

Endoszkóp segítségével az orvos feltáró műtét nélkül megtekintheti a belső szerveket, vagy a test azon részét, ahonnan a szövetmintát készül venni. Az endoszkóp merev vagy hajlékony száloptikás (fényvezető szálakból álló) eszköz, melynek végén kamera található, és a képe monitoron követhető. Az endoszkóp végéhez olyan eszköz csatlakoztatható, amely segítségével kimetszhető egy apró szövetdarabot az adott területből. A biopszia kísérőjeként egyéb képalkotó eljárásokat (röntgen, CT-vizsgálat, ultrahang) is alkalmazhatnak, a mintavétel helyének pontos meghatározása érdekében. Az endoszkópos biopsziában használt csöveket a szájába, a végbélbe, a húgyutakba vagy a bőre kis metszésébe lehet behelyezni. Az endoszkópos biopsziás eljárások közé tartozik a cisztoszkópia a húgyhólyag belsejéből származó szövetek összegyűjtésére, bronchoszkópia a tüdő belsejében lévő szövetek beszerzésére és a colonoszkópia a vastagbélből való szövetgyűjtésre. A mintavétel helyén enyhe fájdalom léphet fel az érzéstelenítő hatásának elmúl
tával, de ez pár napnál nem tart tovább.

Tűbiopszia

A tűbiopszia során kezelőorvosa speciális tűt használ a sejtek kivonására egy gyanús szervi területről. A tűbiopsziát gyakran olyan daganatoknál alkalmazzák, amelyeket az orvos a bőrén keresztül érezhet, például gyanús mellcsomók és a megnagyobbodott nyirokcsomók esetén. Az ún. vékony tű biopsziával a sejtből (ilyenkor csupán fertőtlenítik a kezelt területet), míg a vastag tű biopsziával a szövetből tudnak mintát venni az orvosok (ez esetben érzéstelenítést alkalmaznak az eljárás előtt). Gyakran képalkotó eljárással kombinálják (pl. röntgen).

A bőr biopsziája

A bőrbiopszia eltávolítja a vizsgálni kívánt sejteket a bőr felszínéről. A bőrbetegségek, köztük a melanoma és más daganatok diagnosztizálására leggyakrabban érzéstelenítéssel bőrbiopsziát alkalmaznak.

Sebészeti biopszia

Ha a vizsgálandó sejteket más biopsziás eljárásokkal nem lehet elérni, vagy ha más biopsziás eredmények nem voltak egyértelműek, orvosa sebészeti biopsziát javasolhat. A sebészeti biopszia során a sebész bemetszést végez a bőrében, hogy hozzáférjen a gyanús szöveti területhez és így távolítsa el egy részét vagy akár egészét az abnormális szöveteknek, sejteknek. Az eljárást helyi érzéstelenítéssel vagy altatásban végzik és kórházi megfigyelésre is szükség lehet a vizsgálat után.

A biopszia eredménye

A sejt vagy szövet laboratóriumi vizsgálatának eredménye segíti orvosának megállapítani, hogy a sejtek rákosak-e. Ha a sejtek rákosak, a biopsziás eredmények alapján meghatározható lesz a stádium, a terület, a kezelés stb.

Stádiumok a daganatos betegségekben

A daganatos betegségek fokozatát egy 1-től 4-ig terjedő skálával fejezik ki. A stádium meghatározásában az elsődlegesen vizsgált tényező a tumor mérete, a környezetéhez való viszonya, az áttétek esetleges jelenléte, valamint egyes tumorok esetén – például a bőrrákok vagy béldaganatok – a felületi kiterjedtségnél fontosabb, hogy a rákos sejtek mennyire mélyen vannak jelen a szövetekben.

  • Első stádium: igen kicsi elsődleges tumor, amely még nem kezdett terjedni.
  • Második stádium: a tumor már kissé nagyobb lehet, és átterjedt a környéki nyirokcsomókra, illetve a közelben lévő szervekre vagy szövetekre.
  • Harmadik stádium: a tumor mérete nagyobb, és már átterjedhetett távolabbi nyirokcsomókra, szervekre vagy szövetekre.
  • Negyedik stádium: a tumor még nagyobbra nőhet, a szervezet más, távoli területein is áttétek képződtek.

Ez az információ rendkívül fontos a lehetséges kezelés meghatározásához. Minél korábbi stádiumban kezdik meg a gyógykezelést, annál nagyobb a gyógyulás esélye. Ezért létfontosságú a rendszeres önellenőrzés és a szűrővizsgálatokon való részvétel.

Forrás:
https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/cancer/in-depth/biopsy/art-20043922
https://rakgyogyitas.hu/onkologiai-kislexikon-3-stadiumok/