A betegség után: testi és lelki megújulás – interjú Katalinnal – 3. rész

culevit_pr_images3

Katalin nyíltan beszél a rákbetegségről. Nemcsak a képernyőn, a plakátokon vállalja történetét, hanem a való életben is. A korábbi beszélgetések során megtudtuk, hogyan lett ő a Culevit kampányarca, később azt is elmesélte, milyen volt szembesülni a diagnózissal. Interjúsorozatunk harmadik, és egyben utolsó részében pedig azt is megosztja velünk, miért a Culevitet választotta, illetve milyen testi/lelki változásokon ment keresztül a kezelések során és azóta.

Részt vettél a Culevit Tanácsadó Szolgálat tanácsadásán?

Igen, korábban már hallottam a Culevit Tanácsadó Szolgálat munkájáról, így amikor megkaptam a diagnózist, akkor rögtön felvettem velük a kapcsolatot.  Azt tanácsolták, hogy kezdjem el inni a Culevit Forte Rákbetegeknek italport. Ez a műtét előtt egy hónappal volt, akkor kezdtem el napi szinten fogyasztani az italport. A műtétet követően a sebgyógyulás, a szövődmények elkerülése, a felépülés gördülékenyen zajlott. Mivel a gyomrom volt érintett, ezért a műtét után óvatosan térhettem csak vissza a rendes táplálkozáshoz. A savas dolgokat leszámítva, már a kezdetektől bármit ehettem, de figyelnem kellett arra, hogy mindenből csak keveset fogyasszak. A műtét után másfél hónappal pedig az italpor helyett elkezdtem a Culevit Forte Rákbetegeknek tablettát szedni, amit azóta sem hagytam abba. Összességében úgy érzem, hogy a műtét, a kemoterápia és a sugárkezelés, valamint az életemben bekövetkezett változások után végre jó formában vagyok, jobban érzem magam mint a betegség előtt.

A személyes tanácsadásra a termékekkel kapcsolatos információkért mentél vagy lelki támaszra is szükséged volt?

Havonta jártam be a Culevit központba beszélgetni Andrishoz, aki akkor mentálhigiénés tanácsadóként dolgozott a Culevit Tanácsadó Szolgálatnál.

Úgy tűnik, hogy sokaknak nem áll rendelkezésére egy biztos háttér, egy támogató közeg, ezért hatalmas igény van a tanácsadásokra.

Igen, én is így látom. Voltam pszichológusnál is, de vegyes tapasztalataim voltak. Volt, aki bevált, volt, akit otthagytam, mert nem éreztem benne azt az erőt, amivel szerintem segíteni tudott volna. De összességében azt gondolom, hogy amikor valaki súlyos beteg, akkor meg kell néznie, milyen lehetőségei vannak, élni kell azokkal. Persze közben körültekintőnek kell lenni, mert nagyon sok helyen próbálnak meg visszaélni a betegek gyógyulni vágyásával.

Én a betegségembe nem öltem bele vagyonokat, nem mentem magánklinikákra sem. Bíztam az onkológusomban, és bíztam a Culevit Tanácsadó Szolgálatban is. Emellett egy természetgyógyásztól kaptam egy listát, hogy mit egyek, például almalé, céklalé, kurkuma, Q10, Omega3. Bár ezek egyébként is mind olyan dolgok, amelyeket már az egészséges embereknek is ajánlott szedniük.

A mindennapi táplálkozásodat tekintve, mennyire volt megterhelő a Culevit Forte Rákbetegeknek tabletta beillesztése az étrendedbe?

Nem gondolom úgy, hogy megterhelő volt. Mindig magamnál hordom, így kéznél van, amikor be kell vennem. De figyelnem kell, nem mindig veszem be óránként, és akkor este kicsit később fekszem le, hogy a napi ajánlott adagolás szerinti mennyiséget fogyasszam.

Az adagolás a műtét óta ugyanaz?

Igen, nekem egyelőre azt tanácsolták, hogy maradjak a napi 15×2 tabletta szedése mellett. A betegség során előfordult, hogy nem tudtam szedni, mert sok volt a gyomorsavam, és akkor más, a gyomor nyálkahártyáját védő készítményt szedtem. Ezután pár hét múlva óvatosan újra elkezdtem szedni. Még egy jó darabig szedni fogom a Culevit Forte Rákbetegeknek tablettát, de később, fenntartás céljából nagyon jónak találom az új, négyóránként fogyasztható terméket.

Abban a pár hétben, amíg nem szedted a Culevitet, éreztél változást a korábbi állapotodhoz képest?

Nem ez az egyetlen készítmény,, amit szedek, mellette más  termékeket és étrend-kiegészítő készítményeket is fogyasztok, amiket ebben az időszakban nem függesztettem fel. Nem éreztem drasztikus változást, de hiányzott a Culevit. Amikor megkaptam a diagnózist, nem is kerestem mást, egyből a Culevit Tanácsadó Szolgálatnál dolgozó barátomat hívtam fel, hogy ”Segíts!”. Nem mentem máshova. Mai napig járok egyébként a Culevit központba, minden hónapban van egy beszélgetős program, én csak szakkörnek hívom.

Jársz a Papp Ákos által tartott csoportterápiás foglalkozásra?

Igen, amikor csak az időm engedi, akkor részt veszek rajta. Nagyon aranyos emberekkel találkozom ott.

Biztosan jó olyan emberekkel találkozni, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek.

Ezeken a foglalkozásokon nem a betegségen van a hangsúly. Persze, a foglalkozások után erről is beszélgetünk, meg az első alkalommal mindenki elmondja a történetét. De ezeken az alkalmakon inkább szituációs, önismeret- és személyiségfejlesztő gyakorlatokat végzünk, nem a betegségről beszélgetünk. Többen is vagyunk, akik úgy járunk ide, hogy már átestünk a kezeléseken, de mégis visszajövünk hónapról hónapra a jó társaság, a jó foglalkozás kedvéért. Nekem ez pszichológus helyett tökéletes. Két év után végre úgy érzem, megbirkóztam a lelki vonatkozásával a betegségnek, rendbe tettem a dolgaimat.

A lelki nehézségek mellett hogyan viselted a betegség mások által is látható tüneteit?

Ebből a szempontból még szerencsésnek mondhatom magam. Ugyanis amikor a kemoterápiás kezelést kaptam, szeptembertől novemberig, akkor már elkezdődött a téli időszak, amikor inkább már a sötét dominál és az emberek is bezárkóznak. A hajam nem hullott ki, csak megritkult. De mivel sapkát kellett hordani, és én mindig is olyan sapkát hordtam, ami takarja a hajam, ezért egyáltalán nem volt feltűnő a változás. A műtét után inkább csak azt vették észre rajtam, hogy sokat fogytam. De ezt életmódváltással könnyen meg tudtam magyarázni. Később, ahogy decemberre abbamaradt a kezelés, pillanatok alatt visszadúsult a hajam. Mire kitavaszodott, szinte már újra a régi voltam. A tágabb környezetem, a szomszédjaim például, észre sem vették az egészet. Összességében úgy érzem, szerencsém volt, a téli begubózás után a dolgok jó útra terelődtek.

Ha úgy vesszük, tiszta lapot kaptál.

Igen, most ismét tiszta lappal indultam.  Közérzetileg, fizikailag, pszichésen, ez minden szempontból egy újrakezdés. Most már nagyon vigyázok magamra, ezt kellett megtanulnom. Emellett nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagy és összetartó családom van. A húgom orvos, végig mellettem volt a diagnózistól a gyógyulásomig. A párom és a gyerekeim szintén körülöttem, velem voltak a legnehezebb hónapokban. Akkor az ő életük is épp úgy alakult, hogy többet tudtak otthon lenni, ami nagyon sokat jelentett. A kórházi szobatársam mondta akkoriban: “Akit ennyien szeretnek, az biztosan meggyógyul”.