Reklámszünet: Interjú Katalinnal, a Culevit arcával – 1. rész

Katalin a Culevit Max reklámarca

Katalin a Culevit Max reklámarca

Megy a televízió, két adás között pedig az éterbe hasít a mondat: „Rákbeteg vagyok”. A képernyőn egy erőt sugárzó, egyszerre kedves és agilis hölgyet látunk. Ő Katalin. Nem színésznő, nem reklámszakember, de rákbeteg. Ahelyett, hogy titkolná, vagy a homokba dugná fejét, a Culevit Kft. kampányarcaként egy ország elé állva vállalja küzdelmét. A reklámfilm forgatásáról kérdeztük, Katalin pedig szívesen válaszolt kérdéseinkre.

Milyen érzés, hogy országszerte látni fognak a televízióban, a plakátokon?

Kíváncsi várakozás van bennem, nem tudom, milyen lesz a reklám visszhangja. Szeretném, ha az emberek reagálnának rá, de nem az én szerepem a legfontosabb, hanem az üzenet, amit a reklám közvetít.

Tartasz az emberek véleményétől, attól, hogy a későbbiekben a rákkal azonosítanak majd?

Nem tartok ettől, vállalom, hogy ez megtörtént velem. Ha valaki felismer, megszólít, őszintén elmesélem neki a történetemet. Bár nem biztos, hogy felismernek majd, lehet, hogy csak motoszkálni fog bennünk az érzés: „mintha láttam volna már valahol”.

Hogyan született meg a döntés, hogy szerepelni fogsz a reklámfilmben?

A döntés nagyon gyorsan, szinte öt perc alatt megszületett. A Culevit Tanácsadó Szolgálat egyik tanácsadója, Mayherr Judit szólt, úgy gondolta, alkalmas arca lennék ennek a kampánynak. Mutatott rólam egy képet a cég vezetőségének, valamint a filmet készítő kreatív ügynökségnek, és ők is egyetértettek abban, hogy én szerepeljek a reklámban. A válaszom ennyi volt: „Mi történhet? Vágjunk bele!”

Hogyan fogadta a hírt a környezeted, hogy szerepelni fogsz a reklámban?

Örültek neki. Aki nem ebben dolgozik, annak ez egy megfoghatatlan világ. Úgy voltunk vele, próba, szerencse. Azt gondoltam, elég autentikus módon tudom képviselni ezt az ügyet, hiszen teljesen élethű számomra a helyzet. Vesztenivalóm nincs, én már megtapasztaltam, mit jelent rákbetegnek lenni.

Azt mondod, hogy távol áll tőled ez a világ. Hogy élted meg a forgatást?

Nagyon izgalmas volt, korábban még sosem jártam stúdióban. Érdekes volt bepillantást nyerni ebbe a világba, látni, hogy egy 20 másodperces kis reklámfilmmel mennyi háttérmunka jár. Érdekes volt, hogy a szereplőnek is különböző feladatai vannak, utasításokat hogyan kell végrehajtania. Én csak arra gondoltam, hogy szót fogadok, ők majd úgyis tudják, mi lesz a legjobb a képernyőn.

Mit szóltál, amikor először megláttad a kész reklámfilmet?

Tetszik, ügyesen megcsinálták. A helyszínen már láttam egy-két részletet, de akkor még a zöld háttér látszódott csak. Az utómunkálatok után, mindennel együtt mégis csak más, szerintem nagyon jó lett.

Melyik volt számodra a forgatás legemlékezetesebb pillanata?

Nem tudok egyet kiragadni, az egész élmény egy nagy egységet alkotott. Telt az idő, pörögtek az események, teljesen magával ragadott az egész. Mindenki nagyon aranyos volt, vigyáztak rám, a tenyerükön hordoztak. Ez egy nagyon jó élmény, egy igazi kis kaland volt.

Belevágnál még egyszer?

Persze, igen!