Culevit szaktanácsadás: „Ne maradjon egyetlen rákbeteg sem egyedül a problémájával!”

Mayherr Judit

Mayherr Judit a Culevit Kft. tanácsadójaként a cég ingyenes szaktanácsadásának keretein belül találkozik rákbetegekkel és hozzátartozóikkal napi rendszerességgel. Munkája során a legkülönbözőbb kérdésekben igyekszik segítséget nyújtani, legyen szó egy betegség pontos megértéséről, életmóddal kapcsolatos ügyekről, vagy akár a rákbetegséggel kapcsolatos lelki problémák segítéséről.

Hosszú idő óta oszlopos tagja a Culevit szaktanácsadói csapatának. Miként látja, kik fordulnak leggyakrabban Önökhöz tanácsot kérve?

A szaktanácsadást felkeresőknek körülbelül 50 százaléka maga az érintett, aki rákbetegségben szenved. A minket megkereső betegek többsége évek óta küzd az áttétekkel és kiújulásokkal. Az érdeklődők másik felét pedig a betegek hozzátartozói adják. Ez részben annak köszönhető, hogy ma már a fiatalabb generáció tagjaihoz az interneten keresztül sokkal több információ jut el, így ők is kutatják a lehetőségeket és a megoldásokat, hátha tudnak könnyíteni szeretteik betegségén. Sokan érkeznek így hozzánk, arra hivatkozva, hogy a gyermekük olvasott rólunk a világhálón. De az is gyakori, hogy a családtagok is elkísérik a beteget, együtt teszik fel kérdéseiket a tanácsadáson. Szerintem ez nagyon hasznos, mert így bennem is kialakul egy kép arról, hogy milyen légkör veszi körül a beteget, és ez nagymértékben segíti a későbbi közös munkát.

Ön hogy látja, a tanácsadásra érkezők mennyire jól informáltak a betegségükkel kapcsolatban?

Azt tapasztalom, hogy a hozzánk fordulók többsége jól informált. A tanácsadás résztvevői hajlandóak változtatni a korábban megszokott életritmusukon és életmódjukon, aktívan akarnak tenni a gyógyulásért. A Culevit Forte tabletta és italpor alkalmazásán túl további készítményekről és az étkezési szokások ajánlott változtatásairól szoktak kérdezni. Elengedhetetlen, hogy a betegség során a kiegyensúlyozott, minőségi táplálkozás központi szerepet kapjon.

Az interneten nagyon sokféle információval találkoznak a betegek, gyakran segíteni kell nekik, hogy melyek azok a tanácsok, amelyeket érdemes megfogadniuk és melyek azok, amelyek ronthatnak az állapotukon. Az interneten olvasható diéták, javaslatok közül nem mindegyik ajánlott mindenkinek. A Tanácsadó Szolgálat ebben az információözönben próbálja legjobb tudása szerint eligazítani a betegeket.

Milyen lelki folyamatai vannak a diagnózis megkapásától a gyógyulásig tartó útnak?

A diagnózis kézhez vétele a legtöbb embernél sokkot okoz. Egyéniségfüggő, hogy ezt ki hogyan kezeli. Volt, aki eljött és úgy számolt be nekem a betegségről, mintha csak külső szemlélője lenne annak. Vannak, akik tagadásba burkolóznak. Itt nagyon óvatos kommunikációra van szükség, amely reményt ad, de a realitások talaján marad.

Ezek csak az első reakciók, de ahogy az idő halad előre, a betegek fokozatosan feloldódnak.  Lassan megszokják a tudatot, és ha nem romlik az állapotuk, akkor az önbizalmuk is visszatér. Ekkor már megfogalmazódnak bennük a legfontosabb kérdések: Mit tudok tenni a gyógyulásomért? Hogyan viselhetem el a mellékhatásokat?

Ha kiderül, hogy nagy a baj, akkor két reakciót szoktam látni. Van olyan beteg, aki beletörődik a rossz prognózisba, és feladja a küzdelmet, mások pedig dacból csak azért is felveszi a harcot a kór ellen. Szerencsére utóbbira sok pozitív példát láttam. Még hosszú évekig élhet az, aki nem fogadja el a halálos ítéletet és eldönti, hogy mindenáron meggyógyul, és akkor nagy esély van rá, hogy így is lesz.

Mit javasolna a beteg környezetében élők számára, hogyan kezeljék a kialakult helyzetet?

Mindenképpen azt javaslom, hogy a beteg igényeit is figyelembe véve, józanésszel tekintsenek a betegre és az állapotára. Nem kell a túlzó gondoskodás hibájába esni, és természetesen a betegség elbagatellizálása sem ajánlott. Meg kell találni azt a köztes megoldást, amellyel optimális segítséget tudnak nyújtani szeretteiknek.

Egy munkahelyen már kicsit kényesebb a helyzet, a betegek is másképpen viszonyulnak a kollégáikhoz. Van, aki megpróbálja eltitkolni állapotát, van, aki egy-két embernek bizalmasan elmondja, és van, aki abszolút nyíltan beszél problémájáról. Szerencsére sok jó példával, támogató és segítőkész munkahellyel találkoztam.

Fontos, hogy a betegek találkozzanak betegtársaikkal? Van erre mód?

Örömmel láttam, hogy a Facebookon van már egy csoport, ahol a Culevitet ismerők és/vagy szedők közvetlenül kapcsolatba léphetnek egymással. Fontos, hogy a betegek egymás történetein keresztül új információkhoz jussanak, tanuljanak, valamint lássák, hogy vannak sorstársaik, nincsenek egyedül a problémájukkal.

Én emellett még jó ötletnek tartom egy csoportterápia elindítását is, ahol a betegek szűk körben, de mégsem kizárólag csak egy tanácsadóval oszthatnák meg történeteiket, tehetnék fel kérdéseiket. Ennek egyelőre még vannak sajnos korlátai. A terápiával kapcsolatban még mindig sokaknak van ellenérzésük, az érdeklődőknek meg gyakran se idejük se lehetőségük nincs részt venni ilyen programokon, pedig sokaknak egy ilyen kezdeményezés is érdemi segítséget lenne képes nyújtani. Ezért is indítottunk egy ilyen jellegű terápiás csoportot betegeink részvételével, és az eddigi visszajelzések rendkívül pozitívak.