Természetes tumorellenes védelem

Dr. Kulcsár Gyula biokémikus, volt orvosegyetemi adjunktus, rákkutató többéves kutatómunkája során új tudományos felfedezést tett a szervezet daganatellenes védekezésével kapcsolatban: felismerte, hogy nem az eddig ismert immunrendszer, hanem egy speciális védekezõ rendszer az, amely elpusztítja a rendellenessé váló sejteket. Az elméletet megalkotta, majd 1987-ben megkezdett kutatásaival bebizonyította a Természetes tumorellenes védelem létezését, meghatározta összetevõit és mechanizmusát. Kísérletei alapján arra a megállapításra jutott, hogy a szervezet keringési rendszerében állandóan jelen lévõ anyagoknak (néhány aminosav, bizonyos vitaminok, sejt anyagcsere intermedierek, stb.) van döntõ jelentõségük a tumorellenes védelemben. A szervezet e tumorellenes védelmi rendszerét alkotó hatóanyagok keverékének szelektív tumorsejtölõ hatását sejtkultúrákon és állatokon végzett kísérletekkel igazolta, eredményeit nemzetközi tudományos közleményekben publikálta. A Dr. Kulcsár Gyula felfedezésén alapuló szabadalom a világ számos országában bejegyzésre került, az Európai Uniótól Koreáig.

Dr. Kulcsár a tudomány által korábban feltárt tények újszerû alkalmazásából vonta le azt a következtetést, hogy a szervezetben létezõ daganatellenes védelem lényegében az immunrendszertõl függetlenül mûködik.

Abból az ismert tudományos ténybõl indult ki, hogy az immunrendszer korlátozott mûködésekor (immunszupresszió), vagy az immunrendszer teljes összeomlásakor (pl.: AIDS) sem nõ meg jelentõs mértékben a tumorok gyakorisága. Az is köztudott, hogy a tumorok többsége nem immunogén. Ha ezt elfogadjuk, s azt is tudjuk, hogy mindenkiben folyamatosan keletkeznek rákos sejtek, akkor a szervezetben mûködnie kell egy, az immunrendszertõl független daganatellenes védelmi mechanizmusnak, amely - mivel a szervezet bármely pontján hatnia kell - általános hatású, felügyeletszerû rendszer. Logikus az is, hogy egy ilyen rendszer hatóanyagainak a keringési rendszerben kell lenniük.

Dr. Kulcsár szerint az a korábban ugyancsak ismert tény a megoldás kulcsa, hogy az egészséges sejtek a keringési rendszerben található anyagokból csak az életmûködésükhöz szükséges mennyiséget veszik fel, a tumorsejtek azonban korlátozás nélkül halmozzák fel ezeket az anyagokat. Így a tumorellenes védekezést biztosító anyagok is olyan nagy mennyiségben juthatnak a tumorsejtekbe, hogy azok a kóros sejtek pusztulását okozzák.

A védekezõ rendszer anyagainak, vagyis a hatóanyagoknak ezt az együttes hatását nevezzük Természetes Tumorellenes Védelemnek /TTV, angolul PADS/.

A feltaláló sejtkísérletei során meghatározta a Védelmi Rendszer összetevõit, mégpedig úgy, hogy magukkal a tumorsejtekkel válogattatta ki a hatásos anyagokat. A válogatás kritériuma szerint azok voltak hatásosak, amelyek - egymás hatását szinergikusan erõsítve - a tumorsejteket elpusztították. A keringési rendszer 89 anyagát vizsgálta meg Kulcsár dr., amelyekbõl 16-ot talált hatékonynak. A hatóanyagok között egymástól teljesen eltérõ kémiai szerkezetû aminosavakat, (metionin, fenilalanin, triptofán, arginin, hisztidin, tirozin), vitaminokat (aszkorbinsav, riboflavin, piridoxin, biotin), monoszaharidokat (mannoz, deoxy-d-ribóz), és sejten belüli intermediereket (almasav, hippursav, orotsav) valamint nukleobázist (adenin) határozott meg.

A hatóanyagok keverékével számos sejtkísérletet végzett Kulcsár dr. Megállapította, hogy a tumorsejt elleni hatás nem proliferációgátlás (osztódásgátlás), hanem sejtpusztítás eredménye (direkt hatás). Az általa vizsgált valamennyi - több mint tíz, többségében humán - egymástól nagyon eltérõ sejtvonal esetében, a keverék hatásos volt (általános hatás). A citosztatikumokra (kemoterápiára) rezisztens sejteket is képes volt a keverék elpusztítani. Az egészséges sejtekre nézve a keverék még abban az esetben sem volt mérgezõ, ha azok gyorsan osztódó sejtek voltak (szelektív hatás). Összegezve kijelenthetjük, hogy a hatóanyag-keveréknek direkt, általános és szelektív tumorsejtölõ hatása van.

Kulcsár Gyula által elvégzett állatkísérletek is igazolták a keverék daganatellenes hatását. Az egérkísérletek szignifikáns túlélés-növekedést, valamint a tumor-növekedés csökkenését mutatták.
A kutató további sejtkísérletekkel vizsgálta a keverék daganatellenes hatásának mechanizmusát. Megállapította, hogy a ráksejtek apoptózissal, programozott sejthalállal pusztulnak el. Az apoptózis mértéke a hatóanyagok mennyiségével és a hatás idõtartamának növelésével fokozható.
A kísérletek eredményeibõl levonható az a következtetés, hogy minél erõsebb a védelem, (minél nagyobb a védekezõ rendszert alkotó hatóanyagok koncentrációja) annál gyorsabb a ráksejt-pusztulás, vagyis a sejtpusztulás sebessége a védõ anyagok koncentrációjától függ.